Elmúlt 18 éves?

Jim Beam 4.5 liter: Kentucky állam Louisville-i repülõterétõl egy nagyobb ugrásnyira áll az a lepárló, ahol ma is készítik a Jim Beam whiskey-t. De a felszálló gépek zaján kívül is sok minden megváltozott a híres szeszfõzde környékén. Egy azonban változatlan maradt, nyolc kilométerrõl hozzák ma is a legendás Hardin-patak vizét a szeszfõzéshez. Sajátos összetétele révén sok kalciumvegyületet hoz magával a mészkõsziklákból, viszont vasat nem, s ez a végeredményen is megérzõdik. Egy szakértõ vélemény szerint a Bourbonben lévõ mészkõnek köszönheted, hogy másnap reggel úriemberként ébredhetsz fel . . . A törvénytisztelõ Beam család: Az 1792-ben önálló állammá lett Kentucky, és a Beam család szinte egyszerre indult meg a virágzás útján. Jacob, majd fia David, illetve unokája, a második David alkotta meg és indította be a szeszfõzdét. A negyedik generációból James Beauregard Beam lett a névadója a cégnek. Õ azonban csak a híres alkoholtilalmi (ún. prohibíciós) törvénynek a bejelentéséig ûzte az ipart. ""Nem akarok a whisky miatt börtönbe kerülni"" - mondta a fiának. Mint azóta tudjuk, J. B. B. a kisebbséghez tartozott törvénytisztelõ álláspontjával, mert a titkos szeszfõzés és - csempészet azért sokak megélhetése maradt az Államokban. Csak 15 hosszú év után, 1933-ban emelhette ismét szájához a poharat a börtön kockázata nélkül. A gyártás voltaképpen egy kompromisszum eredményeként született meg. A frissen kipusztított erdõk után termõre fogott földek nem adtak jó rozstermést. Ugyanakkor ha a búza és a kukorica között választhattak, számos farmer a kukoricát részesítette elõnyben, hiszen az háromszoros szemmennyiséget adott. Igen ám, de az ebbõl nyert szesz édeskés volt, ezért láttak neki a Beam család tagjai a többféle szemestermény (rozs, árpa, búza) hozzáadásával kombinált párlatok fõzéséhez. A fõzésnek is van titka: az alacsony hõmérsékletû lepárlásnak tulajdoníthatóan a szesz nem ""kaparós"". És ha már említettük az ásványi adalékokat, ne felejtsük el a növényieket sem: a Kentucky földjén nõtt fehér tölgyekbõl olyan hordó készül, mely maga is hozzáadja ízelemeit a Bourbon végleges ízkompozíciójához. A hordókat ma is kiégetik belülrõl, de hogy ennek miképp alakult ki a hagyománya, ma már nem lehet (hitelt érdemlõen) tudni. A legenda szerint halat szállítottak a hordóban, melybe aztán whiskey-t akartak tölteni. Hogy a hal bûzét elvegyék, kiégették a belsejét, s láss csodát, a szesz ettõl borostyánszínû és bársonyosabb lett. Az égetést még ma is alkalmazzák, sõt, a minõség megõrzése érdekében jogszabály tiltja a hordó másodszori használatát. Az érlelés négy (olykor nyolc) évig is eltart.